Aktivált T-limfociták, dendritikus sejtek és immunreguláló mechanizmusok kimutatása melanómás és fej-nyaki daganatos betegek őrszemnyirokcsomóiban - klinikai jelentőség és immunterápiai vonatkozások = Prevalence of activated T lymphocytes and dendritic cells as well as immune regulatory mechanisms in sentinel lymph nodes of melanoma and head and neck cancer patients - clinical impact and immunotherapeutic approaches

Bár a szentinel nyirokcsomók (SLN) a tumorellenes immunválasz kialakulásának fontos színterei, immunológiai sajátosságaikat kevesen tanulmányozták. Vizsgálatainkban melanómás betegek SLN-mintáin meghatároztuk az OX40+ aktivált T-limfociták, FOXP3+ regulátor T-sejtek, DC-LAMP+ érett dendritikus sejtek (DC) és CD123+ plazmacitoid DC-k mennyiségét, és összevetettük nem-szentinel csomókban (NSLN) talált értékekkel, valamint elemeztük a beteg- és tumorjellemzők, illetve a betegség kimenetele függvényében. A markerek megjelenése az SLN-ekben magasabb szintű volt az NSLN-ekhez viszonyítva, ami az őrszemnyirokcsomók immunológiai kompetenciájára utal. Pozitív SLN-státus esetén a FOXP3+ sejtek magas denzitása a betegség progressziójával és rövidebb túléléssel járt. A többi marker esetén nem találtunk szignifikáns összefüggést a betegség kimenetelével. A primer melanómákat infiltráló immunsejtek közül (a korábbi vizsgálataink szerint prognosztikus értékű aktivált T-sejt- és DC-szám mellett) a B-sejtek magas denzitása önmagában, illetve az aktivált T-sejtek nagy mennyiségével együttesen kedvező prognózisra utalt, míg a FOXP3+ limfociták mennyisége nem mutatott összefüggést a túléléssel. Eredményeink arra utalnak, hogy az immunaktivációra jellemző markerek megjelenése a primer tumorban erősebben befolyásolja a betegség kimenetelét, mint az SLN-ekben mért prevalenciájuk. Az őrszemnyirokcsomók magas FOXP3+ T-sejtdenzitása ugyanakkor az SLN-pozitív esetekben rossz prognózissal járt együtt. | Sentinel lymph nodes (SLNs) are critical sites of the development of antitumor immune response, still only few studies have aimed at investigating their immunological status. We determined the prevalence of OX40+ activated T cells, FOXP3+ regulatory T cells, DC-LAMP+ mature dendritic cells (DCs) and CD123+ plasmacytoid DCs in melanoma SLNs. Cell density values were compared to those in non-sentinel nodes (NSLNs), and analyzed with regard to associations with clinicopathological parameters and disease outcome. SLNs contained higher amount of all cell types compared to NSLNs, indicating the functional competence of sentinel nodes. High density of FOXP3+ T lymphocytes showed association with disease progression and shorter survival in SLN-positive patients, while the other cell types studied did not prove of prognostic importance. Of immune cells infiltrating primary melanomas, high amount of B lymphocytes, alone or in combination with high activated T-cell density, correlated with favorable outcome, similarly to DCs and activated T cells found of prognostic importance in our previous studies. Infiltration of FOXP3+ cells in primary melanomas, on the other hand, showed no association with survival. Our results suggest that immune activation-associated markers in the primary tumor may have a higher impact than those in SLNs on the prognosis of melanoma patients. On the other hand, FOXP3+ cell density in sentinel nodes of SLN-positive cases was found predictive of disease outcome

Az MRI és a CT szerepe a sugárterápia utáni státusz értékelésében, szövődményeinek vizsgálatában, fej-nyaki daganatoknál

Most head and neck cancer patients are treated with combined modalities such as surgery, radiotherapy (RT), chemotherapy (ChT). Concurrent chemo-radiation has improved treatment outcomes with increased toxic effects. Reactions after RT are divided into early and late changes. Early reactions are seen during the course of therapy or within 3 months; these are reversible in most cases. Late complications are observed 3 months to years after RT and they are generally irreversible. As typical late reaction radiation induced necrosis may occur in soft tissues, cartilage, bones and brain. Tumor recurrence and post-radiation necrosis typically appear at the same time, within 2-3 years after RT; the differentiation may be difficult. Computed tomography (CT) and magnetic resonance imaging (MRI) have become the gold standards not only for staging and assessing tumor response, but also to evaluate posttreatment status, to distinguish residual or recurrent tumor and RT complications. Using baseline CT or MRI between 2-3 months after treatment and performing standard follow-up imaging with strict clinical follow-up are required to establish early salvage treatment

EGFR R521K Polymorphism Is Not a Major Determinant of Clinical Cetuximab Resistance in Head and Neck Cancer

SIMPLE SUMMARY: Malignant Head and neck squamous cell carcinomas occur frequently, and several treatment regimens are used to fight disease progression. While anti-Epidermal growth factor receptor (EGFR) antibody cetuximab is applied successfully in many cases, therapy resistance occurs after a short period in numerous patients. We checked the hypothesis whether EGFRvIII or EGFR R521K variants can be responsible for antibody efficacy or therapy resistance. EGFRvIII, unlike stated before, was found extremely rarely (<1%), while EGFR R521K was present in over 40% of the patients and suggested to be important in the preclinical models, but not in the clinical cohort. Conclusively, our results suggest that neither EGFRvIII nor EGFR R521K variants are directly resulting cetuximab resistance in Head and neck squamous cell carcinoma patients. ABSTRACT: Background: Head and neck squamous cell carcinomas (HNSCCs) are among the most abundant malignancies worldwide. Patients with recurrent/metastatic disease undergo combination chemotherapy containing cetuximab, the monoclonal antibody used against the epidermal growth factor receptor (EGFR). Cetuximab augments the effect of chemotherapy; however, a significant number of patients show therapy resistance. The mechanism of resistance is yet to be unveiled, although extracellular alterations of the receptor have been reported, and their role in cetuximab failure has been proposed. Aims: Here, we investigate possible effects of the multi-exon deletion variant (EGFRvIII), and the single nucleotide polymorphism EGFR R521K on cetuximab efficacy. Results: Our results show that in HNSCC patients, the EGFRvIII allele frequency is under 1%; therefore, it cannot lead to common resistance. EGFR R521K, present in 42% of the patients, is investigated in vitro in four HNSCC cell lines (two wild-type and two heterozygous for EGFR R521K). While no direct effect is found to be related to the EGFR status, cells harboring R521K show a reduced sensitivity in ADCC experiments and in vivo xenograft experiments. However, this preclinical difference is not reflected in the progression-free or overall survival of HNSCC patients. Furthermore, NK cell and macrophage presence in tumors is not related to EGFR R521K. Discussion: Our results suggest that EGFR R521K, unlike reported previously, is unable to cause cetuximab resistance in HNSCC patients; therefore, its screening before therapy selection is not justifiable

A retropharyngealis nyirokcsomóáttétek klinikai jelentősége: Irodalmi áttekintés egy esetbemutatás kapcsán

Összefoglaló. A retropharyngealis nyirokcsomóáttétek incidenciája a primer fej-nyaki daganat lokalizációjától függ. Leggyakrabban az előrehaladott vagy recidív nasopharynx-carcinomák esetén fordul elő, de III-IV. stádiumú oro- és hypopharynxtumorok esetén is megjelenhetnek. Non-nasopharyngealis primer tumoroknál a manifesztációjuk kedvezőtlen prognosztikai faktornak tekinthető, melynek hátterében a diagnosztikus nehézség miatti késői detektálás, a kifejezetten nehéz sebészi eltávolíthatóság, valamint az agresszív biológiai viselkedés állhat. Az esetismertetésünkben bemutatásra kerülő, 58 éves betegünknél bal oldali elülső szájfenéki primer tumort diagnosztizáltunk azonos oldali nyaki és retropharyngealis nyirokcsomó-metastasissal, mely a nemzetközi irodalom alapján extrém raritás, incidenciája kevesebb mint 1%. A retropharyngealis nyirokcsomók diagnosztikájában a lokalizáció miatt a képalkotóknak jut hangsúlyosabb szerep. Elhelyezkedésük nemcsak diagnosztikus, hanem sebésztechnikai kihívást is jelentenek az életfontosságú anatómiai képletek közelsége, illetve a szűk feltárási viszonyok miatt. Ilyenformán ezek a műtétek csak intenzív osztályos háttérrel és kellő jártassággal rendelkező centrumokban végezhetők. Az alapvetően rossz prognózist a korai diagnózis és a multimodális terápia kedvezően befolyásolja. Esetünkben a komplex kezeléssel (sebészi terápia és posztoperatív radiokemoterápia) sikerült lokoregionális tumormentességet elérni, és ezzel a teljes és a betegségmentes túlélési időt növelni. Orv Hetil. 2021; 162(25): 997-1003. Summary. The incidence of retropharyngeal lymph node metastasis depends on the localization of the primary head and neck cancer. Involved nodes are seen most commonly in cases of advanced or recurrent nasopharyngeal carcinoma, however, they might occur with stage III-IV oro- and hypopharyngeal tumours. The involvement of retropharyngeal lymph nodes has been associated with poor outcome of non-nasopharyngeal primary tumours, which might be explained by the delayed diagnosis, the difficult surgical procedure in the retropharyngeal space, and the aggressive nature of the disease. Here we present the case of a 58-year-old patient with an anterior oral cavity tumour on the left side with ipsilateral cervical lymph node and retropharyngeal lymph node metastases, which has been noted an extreme rarity in the literature with less than 1% incidence. Due to the localization of the retropharyngeal lymph nodes, the detection is based on imaging modalities. It represents a challenge for diagnosis and surgical treatment due to the close proximity of vital anatomical structures. Accordingly, these operations should only be performed in specialist surgical centres with intensive care units. The early diagnosis and the multimodality treatment might have a positive effect on the poor prognosis. In our case, we managed to achieve locoregional disease-free status with the complex treatment (surgical therapy and postoperative radiochemotherapy) and increase the overall and the disease-free survival. Orv Hetil. 2021; 162(25): 997-1003

Additional file 1: Table 5. of Impact of 3T multiparametric MRI and FDG-PET-CT in the evaluation of occult primary cancer with cervical node metastasis

Data collection. (XLSX 22 kb